Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Eger

2010.09.25

1. Magyarul, in Hungarian
2. in English, Angolul


1.
Nevének eredete:
A város nevének eredete ismeretlen; többek szerint az „éger(fa)” elnevezésből származik (a környező területeken még ma is valóban sok égeres található). Ezen elmélet kritikusai szerint az Eger kifejezés szerepel települések neveiben is közvetlenül (például Zalaegerszeg) vagy formában (mint Grád, Győr).

A város története:

A török hódoltság előtt:
A környéken a kőkorszak óta laknak emberek. A korai középkorban német, avar és szláv törzsek éltek itt; a területet a X. század elején már a honfoglaló magyarság első nemzedéke megszállta; ez az időpont a város határában, Almagyaron és Répástetőn kiásott fegyveres férfisírokban talált arab pénzek alapján keltezhető. A 20. század végén honfoglalás kori leleteket találtak a Szépasszonyvölgy környékén is. Szent István az 1009 előtt szervezett tíz püspökség egyikének székhelyévé tette. Az első, mára elpusztult székesegyház a Várhegyen állt, körülötte alakult ki a város történelmi magja. A 11. századból egy kör alakú templom és egy kisebb palota maradványait is feltárták. A Bükk és a Mátra között északnak vezető út mentén épített püspöki székhely gyorsan jelentős központtá fejlődött, majd 1241-ben, amikor II. Kilit volt a püspök, a tatárok feldúlták és felégették a várost. Bizonnyal a tatárjárás tapasztalataiból okulva IV. Béla 1248-ban kővár építésére adott engedélyt Lambert püspöknek. A 14–15. században a korábban a város széléig terjeszkedő erdőket nagyrészt kiirtották, hogy szőlőt telepítsenek a helyére. Kialakultak a várba és az északi bányavárosok felé vezető útvonalak, a belváros — az Eger-patak régi medréhez igazodó, zegzugos utcái. Több közeli település (Almagyar, Czigléd stb.) összeépült Egerrel. Mátyás király uralkodása alatt Bekensloer János püspök gótikus stílusban átépíttette az akkor még a várban álló püspöki palotát; az épület ma is látható. Az építkezéseket Dóczy Orbán püspök folytatta és Bakócz Tamás fejezte be; elkezdték a várbeli székesegyház késő gótikus átépítését is. Mátyás király halála után Ippolito d'Este püspök idején építették a róla elnevezett és közelmúltban felújított Hippolyt-kaput. Magyarország három részre szakadása idején Eger fontos végvár lett. Dobó István várkapitány parancsnoksága alatt a vár (a nőket és gyerekeket is beleszámítva) kevesebb mint 2100 védője 1552-ben visszaverte egy nagy török sereg támadását. A törökök számát Gárdonyi Géza — természetesen némi túlzással — 200 000-re becsülte. A későbbi történetírók 80 000 fősnek írták le a török sereget, amelynek létszáma a mai történészek szerint 35-40 000 lehetett. Az ostrom történetét a mai olvasók leginkább Gárdonyi Egri csillagok című, népszerű regényéből ismerhetik. Az ostrom alatt teljesen leromlott várat kiváló olasz hadmérnökök tervei alapján 1553 és 1596 között teljesen átépítették. 1578. áprilisától néhány évig itt katonáskodott Balassi Bálint is. 1596-ban a török újra megostromolta Egert, amit a körülbelül hétezer fős védősereg mintegy három hetes ellenállás után feladott – elsősorban azért, mert a seregével a közelben táborozó III. Miksa osztrák főherceg nem volt hajlandó a védők segítségére vonulni.

A török uralom alatt:
A város 91 éven át, 1687-ig volt az Oszmán Birodalom része, mint egy több szandzsákot magába foglaló vilajet székhelye. Ennek leglátványosabb emléke az egykori oszmán világbirodalomban legészakibb, még álló minaretje. A Várhegy tövében, a vár bejáratától nem messze egy törökfürdő maradványait tárták fel.

1687-től a Rákóczi-szabadságharc végéig:
A keresztény csapatok 1687. december 17-én foglalták vissza a várost, miután sikerült kiéheztetniük a vár védőit. Az ostrom alatt a város teljesen leromlott: a falakkal körülvett területen mindössze 413 ház maradt lakható, és ezekben is főként török családok laktak. A felszabadított várost a Habsburgok kincstári birtoknak tekintették, és I. Lipót 1688-ban szabad királyi várossá nyilvánította (azaz mentesítette az egyházi és földesúri terhek alól). Ez az állapot azonban csak 1695-ig tartott: ekkor a visszatelepedő Fenessy György püspök kérésére az uralkodó újra püspöki várossá nyilvánította; a mecseteket keresztény templomokká alakították. 1705-ben a II. Rákóczi Ferenc pártján álló Telekessy István püspök papnevelő intézetet alapított. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1703-tól 1711-ig Eger volt a felszabadult országrész központja. Itt volt a fejedelem főhadiszállása, amit rendszeresen fel is keresett. 1705-ben Egerben keltezték bár nyomda híján máshol nyomtatták az első magyar hírlapot, a Mercurius Veridicust (Igazmondó Merkúriusz). 1709-ben Egerben találkozott a fejedelem Ukranciewvel, I. Péter cár követével. A követ Egerben halt meg, és valahol a Rác-templom környékén temették el.

A Rákóczi-szabadságharc leverésétől az 1848-as forradalomig:
A 18. század a virágzás, a fellendülés időszaka volt. A ma is látható barokk városképet Eger püspökei alakították ki, főképpen Barkóczy Ferenc és Eszterházy Károly. Az építkezések számos iparost, kézművest, kereskedőt, művészt vonzottak a városba; többek között itt települt le: Kracker János Lukács, Franz Anton Maulbertsch, Franz Sigrist, Josef Gerl, Fellner Jakab, Fazola Henrik. A lakosság ugrásszerűen megnőtt: 1688-ban 1200 fő, 1787-ben több mint 17 000 fő — ezzel Eger volt az ország hatodik legnépesebb városa. Barkóczy Ferenc, majd nyomdokain Eszterházy Károly püspök a nagyszombati és a bécsi egyetem mintájára Egerben is megpróbált universitast, azaz egyetemet kiépíteni. Ennek bázisául a meglévő oktatási intézményeket szánták: a papnevelő intézetet, a jogi iskolát, amit 1740-ben alapított Foglár György kanonok és a bölcseleti iskolát, amit 1754-ben pedig Barkóczy püspök hozott létre. Magyarország első orvosi akadémiája, ami 1769. november 5-én nyílt meg . Az egyetemet Eszterházy Károly az erre a célra épített líceumban kívánta elhelyezni, de Mária Terézia királynő nem engedélyezte az intézmény megalapítását. 1769-ben Egerben Markhot Ferenc irányításával nyílt meg az ország első orvosi iskolája. Az iskolától 1772-ben Mária Terézia megtagadta a doktori fokozat kiadásának jogát, ezért az 1775-ben megszűnt. A 19. század katasztrófákkal indult: 1800-ban a belváros fele tűzvészben pusztult el, 1801-ben pedig a leomlott vár déli fala, és megrongált több lakóházat. Az uralkodó 1804-ben érseki székhellyé emelte, de egyúttal kivette a főegyházmegyéből a kassai és a szatmári püspökséget. A városi polgárság szabadulni szeretett volna az egyházi fennhatóság alól, és kérvényt nyújtott be a parlamentnek, hogy nyilvánítsák Egert szabad királyi várossá, de nem jártak sikerrel. 1827-ben a belváros nagy része újra leégett, négy évvel később pedig több mint 200 embert vitt el a kolerajárvány. A reformkorban Pyrker László János érsek képtárat hozott létre, és azt 1844-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, mivel Eger nem adott számára megfelelő helyet. Lényegében Pyrker ajándéka lett az 1900-ban megnyitott Szépművészeti Múzeum anyagának alapja. Pyrker hozta létre Egerben, 1828-ban az első magyar nyelvű tanítóképzőt, és ő építtette Hild József tervei alapján a neoklasszikus stílusú bazilikát, Magyarország második legnagyobb templomát. 1837-ben Joó János rajztanár Héti Lapok címen elindította Magyarország első műszaki folyóiratát.

A forradalomtól az I. világháborúig:
1854-ben az érsek 50 000 forintért lemondott földesúri jogáról (a kilenced és a taksa szedéséről), és ezzel Eger felszabadult az egyház gazdasági hatalma alól. A polgári fejlődés azonban nem gyorsult meg, mivel Eger kimaradt a Miskolcot Budapesttel összekötő vasúti fővonalból: a csomópont Füzesabony lett. A város ipara: malom, dohánygyár, lemezárugyár. 1878. augusztus 30-án és 31-én egy hatalmas bükki felhőszakadás után az Eger-patak kilépett a medréből, és pusztító árvíz öntötte el a belvárost. Tíz ember meghalt, 35 ház összedőlt, 136 épület súlyosan megrongálódott, háziállatok százai fulladtak a vízbe. Az elöntés legnagyobb magassága 463 centiméter volt. Az árvíz szintjét 17 tábla jelezte a különböző épületeken; többségük ma is látható. 1904-ben nyílt meg Eger első kőszínháza, elkezdték a csatornázást és az egyéb közművek építését. A századforduló után Egerben az iskolaváros jelleg dominált: iskolái és más kulturális intézményei miatt a „magyar Athénnak” is nevezték.

A két világháború között:
Az I. világháború után lassan indult újra a gazdasági élet. 1925-től újra nagy építkezések kezdődtek. Az Egri csillagok népszerűsége ösztönzőleg hatott a vár régészeti ásatásainak megkezdésére is. 1933-ban az országban az elsők között Eger is engedélyt kapott gyógyfürdő építésére. A II. világháború sem múlt el nyom nélkül: 1944 őszén a visszavonuló német csapatok részben leszerelték a gyárakat, üzemeket, elhajtották az állatokat, megrongálták a vasútállomást, felrobbantották az Eger-patak valamennyi hídját. A szovjet csapatok november 30-án vonultak be a városba. December 12-én német repülők bombázták és gépfegyverrel lőtték a város belterületét: 20 ház összedőlt, 33 ember meghalt, 87 megsebesült.

A II. világháború után:
A II. világháború után sok épületet emeltek szerte a városban. A 70-es évektől egymás után nőttek ki a földből a mai Felsőváros, a Maklári és Hatvani Hóstya, valamint Lajosváros panelházai. A Belvárosban felépítették az odáig egységesen barokk arculattól idegen Dobó téri áruházat és új külsőt kapott a Gárdonyi Színház is — ezt azóta ismét átépítették. A 80-as évekre elkészült a 25-ös főút Belvárost elkerülő szakasza, ezután a Széchenyi út déli szakaszáról és a Belváros legtöbb utcájából kitiltották a közforgalmat. 1968-ban a barokk belvárost védetté nyilvánították, és ezzel több más várostól eltérően megkímélték a további, oda nem illő épületek beépítésétől. 1978-ban a települést a helyi műemlékek védelméért Hild-éremmel tüntették ki. A városvédő tevékenység elismeréseként Egerbe került az ICOMOS (Történelmi Városok és Falvak Nemzetközi Bizottsága) magyarországi székhelye. Az 1990-es évektől elsősorban a külvárosokban építkeznek. Lakóparkok: Felnémet-Pásztorvölgyi, Napsugár utcai. A Bitskey Aladár Uszodát Makovecz Imre tervezte. Felnémet és Eger között bevásárlónegyed épült számos nagy áruházzal. Elkészült a déli elkerülő út, és ezzel párhuzamosan sokat fejlődött az Egri Ipari Park is. 2008 márciusában Egert is elérte a plázahullám: megnyílt Észak-Magyarország egyik legnagyobb bevásárlóközpontja, az Agria Park.

Ha a lap tetejére szeretne menni akkor kattintson ide:
www.latika.eoldal.hu/cikkek/tortenetek--stories/eger

2.
Name:
The name Eger is thought to derive from the Hungarian word égerfa (alder tree). In German, the town is known as Erlau, in Latin as Agria, in Serbian and Croatian as Jegar / Јегар or Jegra / Јегра, in Czech and Slovene as Jager, in Slovak as Jáger, in Polish as Jagier, and in Turkish as Eğri.

History:
Eger has been inhabited since the Stone Age. Today's Eger was formed in the 10th century by St. Stephen (997–1038), the first Christian king of Hungary, who founded an episcopal see in Eger. The first cathedral of Eger was built on Castle Hill, within the present site of Eger Castle. Eger grew up around its former cathedral and has remained an important religious centre in Hungary since its foundation. The 14th-16th centuries were an age of prosperity for Eger. Winegrowing, for which the town is still famous for, began to be important around that time. The bishops of Eger built beautiful buildings in the city during 18th and 19th centuries.

During the Turkish advance into Central Hungary, Eger became an important border fortress, successfully defended by Hungarian forces in the 1552 Siege of Eger. The first writer of note to draw on the story was the Hungarian renaissance poet and musician Sebestyén Tinódi Lantos (c. 1510-1556), whose account may have come partly from eye witnesses. Most Hungarians know best the version of this story found in the 1899 novel "Eclipse of the Crescent Moon" (Hungarian "Egri csillagok", lit. "Stars of Eger") by the 19th century Hungarian author Gárdonyi Géza, which is set reading under the Hungarian national curriculum.

However, Eger was attacked in 1596 by a bigger army of Turks, who took over the castle after a short siege. Then followed 91 years of Ottoman rule in which Eger was the seat of the Turkish Eger Eyalet (administrative division). Churches were converted into mosques, the castle rebuilt, and other structures erected, including public baths and minarets.

The rule of the Turks in Central Hungary began to collapse after a failed Ottoman attempt to capture Vienna. The Vienna-based Habsburgs, who controlled the rest of Hungary, apart from Transylvania, steadily expelled the Turks from the country. The castle of Eger was starved into surrender by the Christian army led by Charles of Lorraine in 1687, after the castle of Buda had been retaken in 1686.

Eger soon began to prosper again. The city was reclaimed by its bishops, which caused many local Protestants to leave. Although the city supported the Hungarian leader Prince Francis II Rákóczi in the 1703-1711 war of independence against the Habsburgs, the Hungarians were eventually defeated by the Imperial army. Soon after that, the city was ravaged by plague. However, immigration into Eger was strong, and the population rose from 6000 to 10,000 between 1725 and 1750. Many new buildings were built in Baroque and later in Rococo and Neoclassical style, including the cathedral, the Archiepiscopal Palace, the County Hall, the Lyceum (now housing the Eszterházy College of Education) and several churches, while others were reclaimed from being mosques.

The 19th century began with disasters: a fire that destroyed half the town in 1800, and a collapse of the south wall of the Castle in 1801, which ruined several houses. Eger became the seat of an archbishopric in 1804, and the church remained in firm control of the city, despite efforts by its citizens to obtain greater freedom. In 1827, much of the city centre was damaged by fire again, and four years later over 200 were killed in an outbreak of cholera.

The inhabitants of Eger took an active part in the revolution in 1848. Even though the revolution was suppressed, the age of landowners and serfs had gone forever, and the municipality gained freedom from the rule of the archbishop in 1854. However, the main railway line between Miskolc and Pest bypassed the city, which was only reached later by a branch line from Füzesabony.

Economic recovery was slow after World War I, although the 1899 publication of Gárdonyi's "Eclipse of the Crescent Moon" made Eger popular as a tourist attraction and archaeological excavation of the castle resumed. In World War II, the city suffered under the retreating German army and the arriving Soviet army, but it managed to escape major bombardment.

Eger today is a prosperous city and popular tourist destination with a charming Baroque town centre.
If you want to go to the top then click here:
www.latika.eoldal.hu/cikkek/tortenetek--stories/eger

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.